2017. január 28., szombat

Vajon mi a boldogság?

ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP- A
Mt 5, 1-12




"Tele vagyok fájdalommal, mert nem találok senkit, akiben megbízhatnék." Ez nem egy mai fiatalnak a vallomása, valahol olvastam, egy régi egyiptomi papiruszon található. Állítólag írása után végzett életével. Mintha egy mai eset lenne. Az emberi lét örökös történése. 
A fájdalmat magunkban hordjuk és reménykedünk, hogy lesz valaki, akivel meg tudjuk osztani. A régi írás is annak a léleknek a kiáltása, aki szeretne választ arra kérdésre, hogy lesz-e, akivel megossza az életet. A boldogtalanságnak a kezdete akkor van, amikor nem jön sehonnan válasz.
Néha úgy véljük, ahhoz, hogy megtaláljuk a boldogságot, messzire el kell vándorolunk. Azt gondoljuk, hogy a boldogság megtalálásához a megoldás valahova a távolba való menekülés. Jó pár évvel ezelőtt láttam egy filmet. Az úton a vadonba című film főszereplője meg van győződve, a boldogság megtalálásához a vadonba kell menekülnie, el messze a civilizációtól. Csak a végén jön rá, hogy az igazi, boldogság akkor reális, ha az meg van osztva.
Máskor meg kínoz a szív és az értelem küzdelme: nem értjük azt, amit érzünk vagy nem tudunk mit kezdeni azzal, amit megélünk. Színlelhetünk, megjátszhatunk bármit, de az igazi probléma az marad: szeretnénk boldogok lenni. Sokszor azért vagyunk depressziósak és fásultak, mert feladtuk, hogy abban higgyünk, képesek vagyunk boldogok lenni.



Mennyi boldogságról szóló könyvet összeolvasunk, mindenféle életfilozófiát magunkévá teszünk, sokféle élet vezetési tanácsadásban hiszünk, de megdöbbentő módon valahogy mégsem tudatosul bennünk, még keresztényként sem, hogy Jézus, aki barátainak mond minket, azzal kezdi tanítását, hogy a boldogságról beszél. Maga Jézus beszél a boldogságról! Az első szavai is a boldogságról szólnak! Meg van a recept és valahogy mégsem jut el hozzánk, talán nem is hiszünk benne!
Nekünk kicsit amolyan arisztotelészi teleologikus felfogásunk van a boldogságról, mely szerint a boldogság egy olyan cél, amit el kell érni, amiért meg kell küzdeni. Arisztotelész a Nikomakhoszi etikában azt írja, hogy a boldogság az ember tudatos cselekvésének az eredménye: a boldogság a tökéletes erény szerinti cselekvése. 
Jézus szerint azonban, már most boldogok vagyunk. Nem egy távoli cél, hanem egy jelenlévő valóság. Amikor észreveszed, hogy szeretve vagy, már boldog vagy. Lesznek jelek is, amelyek igazolják e szeretetet, de erre az igazolásra nincs mindig folyamatosan szükséged.  Boldogok , akik ... a bizalomnak a jelene
Aztán jön a történelemnek jövője és az fogja igazolni, hogy igazad volt abban, hogy mertél bízni, hinni a boldoggá levésben....
Egy énekhez hasonló szövegben meséli el Jézus a boldogságot. Az első részben azokat a helyzeteket , állapotokat sorolja fel, amiben felismerhetjük, hogy boldogok vagyunk.
Boldogok vagyunk, amikor semmi biztonságunk sincs, mint Jahve szegényei, akinek egyetlen gazdagságuk Isten.
Boldogok vagyunk, amikor elismerjük, hogy szükségünk van a vigasztalásra, amikor van bennünk alázat arra, hogy merjük tudjuk, hagyni hogy mások letöröljék könnyeinket.
Boldogok azok, aki le tudják tenni az arrogancia fegyvereit és amikor nem ragaszkodunk ahhoz, hogy mindig nekünk van igazunk.
Boldogok vagyunk, amikor éhezzük és szomjazzuk az igazságot, amikor nem takarjuk el az igazságot a maguk érdekei miatt.
El kell ismerni, hogy nincs meg mindenünk, hogy boldogok legyünk. Viszont amikor tele vagyunk és telítve mindennel, amikor azt gondoljuk, hogy célba értünk, eljutottunk a teljességbe vagy mások fölöttinek tartjuk magunkat, akkor megírtuk a boldogtalanságunk forgatókönyvét.
Mégis S. Freud mondja: A civilizált ember egy kis biztonságért eladta boldogságának lehetőségét!


Aztán arról is beszél Jézus, hogy a boldogság nem egy személyes magányos vállalkozás. Van a MÁSIK!
Boldogok vagyunk, amikor gondoskodunk a testvérről, amikor irgalommal tekintünk a másikra arra gondolva, hogy Isten is irgalmas hozzánk. Boldogok vagyunk, amikor tiszta tekintettel, őszintén nézünk másokra, amikor a saját valójukban látjuk, és nem az elvárásainkon és előítéleteink szemüvegén. Boldogok vagyunk, amikor építjük az igazságot, amikor nekiveselkedünk és a dolgokat, személyeket igaz helyére tesszük, a megfelelő méltóságába helyezzük, amikor teszünk az igazságért és nem csupán beszélünk róla. Boldogok vagyunk, amikor elfogadjuk a megaláztatásokat, amikor készek vagyunk azt az elismerést elfogadni, ami minket illet meg és nem többet.
A nyolc boldogság elején és végén Jézus Isten országát is említi. Egy szókép, Isten neve helyett áll. Isten körülvesz: amikor ezeket és ehhez hasonló az állapotokat éljük meg, akkor Istenben vagyunk: Ő körbevesz bennünket. 
Érdemes megnéznünk ezeket a helyzeteket és megfigyelni, hogyan reagálok ezekben a helyzetekben, amelyekről Jézus azt gondolja, hogy a boldogságnak a helyszínei. Menekülök? Becsukom a szemem, hogy ne lássak? Hazudok magamnak? Talán megértem, hogy miért szalad ki a boldogság a kezem közül .... A boldogság, ami egészen közel van!
Mit gondolsz a boldogságról?
Kik számodra a boldogság példaképei?







2017. január 18., szerda




Szánkó Party! Kászonújfalu, 2017. január 21., szombat de. 11 óra, Nyíralja! Várunk gyereket, felnőttet egyaránt!






2017. január 15., vasárnap

A szemüveg






Évközi 2. Vasárnap A
Jn 1,29-34

Utóbbi időben gyakran mondogatom, olyan világban élünk, ahol úgy tűnik,  mindenki mindenhez ért. Határozottan tudjuk, hogy kik a migránsok, milyenek a vezetőink, megvan a véleményünk közéleti dolgokról. Minap a sajtóban arról lehetett olvasni, hogy egy diákotthonban tizenhat éves lányt útra tettek, mert nem tartotta be a rendszabályt. Vélemények zuhataga árasztja el ilyenkor a világhálót, milyennek a mai nevelők, papok, tanárok és milyennek kellene legyenek. Tele van ítélkezések nyilaival a szűkebb környezetünk is: a szomszéd, az utcabeli, a boltos, az orvos, a politikus, a gazdálkodó, pedagógus vélt bűnéről, hibáiról veretes mondatokat tudunk fogalmazni. Talán teszem magam is, mindentudásom trónjáról, vélt és magam gyártotta igazságom várából szóróm vaskos ideáimat. 
Nemrég az interneten láttam egy rövid videót, amely egy fiatalemberről szól, aki munkába siet. Igyekezetében, amikor egy olyan valakivel találkozik, aki lassítja az ő előrehaladását, dühös lesz, s magában negatív jelzőkkel, mondatokkal illeti az érintett személyeket.
Morog a gyerekre, aki úgy tűnik, szándékosan akadályozza a gördeszkájával, amikor kocsijával épp ki akar állni a ház parkolójából. Ugyanígy tesz az asszonnyal, aki „ellopja” a parkolóját a munkahelyén, vagy a pincérrel, aki nagyon lassan végzi a munkáját abban a bárban, ahol a reggelijét szokta elfogyasztani.


 Egy adott pillanatban, haragja tetőfokán, a  fiatalember, aki meg van győződve, hogy  mindenki ellene van, egy különleges  szemüveget kap egy titokzatos embertől, aki  miután átadja, hirtelen eltűnik. A szemüveg  különlegessége abban áll, hogy aki felteszi,  az nem csupán az előtte levő személyt látja,  hanem olvashatja az illető élettörténetét is, ami a  látszat mögött van. Így fedezi fel, hogy azok,  akik úgy tűnik ellene vannak, mind valami  olyan lelki valósággal rendelkeznek, amelyek  gyakran tele vannak szenvedéssel és épp  emiatt viselkednek szokatlanul. A lassú pincér most szabadul a drogtól és hihetetlen szüksége van a munkahelyére, a parkolót elfoglaló nő gyászol, és azért tűnik szórakozottnak, a gördeszkázó gyerek pedig nem rosszaságból megy oda a munkába induló fiatalemberhez, hanem azért, mert valakire szüksége lenne, egy felnőttre, aki megérti és így próbálja magára felhívni a figyelmet. A szemüveg egy lelki érzékelővé válik, amellyel teljesebben látja a valóságot.


Így képzelem el Keresztelő Szent Jánost is, amikor azt mondja, hogy az ember Jézusban meglátja az Istent, a Messiást, aki azért jött, hogy megváltsa és megmentse az embert (Jézus Isten báránya, mint a kivonulás történetének báránya, aminek vérével megkenték az ajtófélfákat, és ami által megmenekültek a csapásoktól, amiket Isten mért az egyiptomiakra). Keresztelő János látja az ember Jézusban Isten jelenlétét.  Úgy tűnik, hogy rendelkezik azzal a látással, ami lehetővé teszi, hogy felülkerekedjen minden látszaton és előítéleten, hogy lássa a személy valóságát, azt, aki valójában Isten szemében is. 
Megszenvedhetett ezért a látásért. Egy olyan Istent várt, aki majd igazságot oszt: minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. (Lk3,9). De szembesülnie kell, hogy Jézus egy más Istent hirdet meg, egy olyant, aki együtt eszik a bűnösökkel, aki ingyen, feltétel nélkül megbocsát, aki odafigyel a betegre, szegényre. A valósággal, önmagával való szembesülésében megváltozik a látása, lelki szemekre tesz szert, egy új szemüvegen keresztül kezdi látni a világot, amelyben felismeri Istent is! Az emberben, a megfoghatóban meglátja Istent, a megfoghatatlant!
Nyilván, hogy az evangéliumi részlet megkérdezteti tőlem, vajon én milyen szemmel nézem azokat az embereket, akik mellettem vannak, akikkel együtt élek, akikkel találkozok.


Észre kell vennem, hogy bizony nagyon sokszor nem a lelki szemeimmel nézem őket, látásom elhomályosítja az előítélet és az önzés.  Az említett videojáték egy képzeletbeli mű, de az evangélium gyakorlása révén lehetséges a szeretet szemével nézni a körülöttem lévő valóságot. Lehetséges mintegy felülkerekedni, túlnézni a látszaton és például felismerni a testvérem igazi valóságát, aki alapjában olyan, mint én, tele vágyakkal, szükségletekkel, örömökkel és szenvedésekkel.  A lelki szemmel való nézés, nem visz, nem vezet el a realitásból, ellenkezőleg, segít felismerni az igazságot, amely a látszat mögött van, főleg, ami a személyeket illeti.
Isten szemével nézni a másik embert és nem hagyni, hogy a félelem és az előítélet elhomályosítsa látásunkat! Ebből a látásból alakulhat ki egy új kapcsolat!
Keresztelő János képes volt a názáreti Jézusban Istent meglátni és másokat is részesített ebben a látásban. Kérjünk az Úrtól egy tiszta és igaz látást, hogy meglássuk Isten darabkáját a másik testvérben is, aki távolról jött vagy kicsit szegényebb vagy egy kicsit másabb mint én! Kérjük, hogy megláthassuk a láthatóban a láthatatlant!
Te milyen szemüveget viselsz?



2017. január 7., szombat

A sebzett gyógyító

Urunk megkeresztelkedése
Mt 3,13-17
Papi, lelki életemre egyik legnagyobb hatással bíró könyv, Henri Nouwen amerikai katolikus pap, író által írt spirituális mű volt, amelynek címe: A sebzett gyógyító. Rendkívüli mély hatással volt rám, sok mindent megértettem segítő, szolgáló lelkipásztori munkámban . Amikor arról beszél, hogy mit jelent a mai társadalmi viszonyok között másokat szolgálni, azt mondja, aki mások rendelkezésére akarja bocsájtani önmagát, annak kapcsolatban kell lenni saját sebeivel, csak így tudja megérteni a másikat és az ő közelébe kerülni. Ha egy gyereket például ki akarsz menteni a tűzből számítanod kell arra, hogy ugyanaz a tűz téged is megéget.
Ebben az összefüggésben érthetem meg Jézus megkeresztelkedését,  hogy miért is akar alámerülni abban a vízben, amelyet azelőtt férfiak és nők járnak meg a bűnbánat jeleként, hogy miért áll be azon bűnös emberek sorába, akiket majd szolgálni fog. Jordán vize olyan, mint a tűzvésznek a lángjai: be kell lépni és meg kell ragadni az embert ott ahol van, azért hogy szabaddá tegye mindattól, ami rabságban tartja. Jézus beszáll a vízbe, mert tudja, nem tud úgy megmenteni valakit, hogy csupán bedob egy kötelet, abban reménykedve, hogy majd, akit szándékozik megmenteni, egyszer csak mégis megfogja a kötelet. Le kell szállni, közel kell kerülni, legalább egy ölelés közelségéig! 

Jézus beszáll, összemocskolódik, összekeveredik. Nincs többé különbség a sebzett ember és közte, mint amikor a lángok mögött csak árnyékot és összemosódott dolgokat lehet látni, Jézus annyira összemosódik, hogy össze lehet téveszteni a bűnösök bármelyikével. 
Aki szolgálatként akarja megélni életét az néha biztos lehet, hogy nem kap elismerést és értékelést. Keresztelő Szent János is egy kissé megsemmisül Jézus előtt. Isten felismerhetetlennek tűnik. Hányszor kéri Isten tőlünk azt, hogy hagyjuk cselekedni, akkor is, ha nem értjük. Isten cselekvése nagyon sokszor értelmetlen. Nem felel meg a mi elképzeléseinknek. Azt akarjuk, hogy Isten másként mentse meg a világot.
De Isten éppen ilyen és nem más. Isten nem olyan, amilyennek én a fejemben megalkottam: ez az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok! Hallgasd ezt az Igét, mert ebben Ő beszél! Hagyd magad meglepni!
Ez a Jézus az, aki jön, hogy megfogja a kezünket a Jordánban. Az ószövetségben Józsue volt, aki megfogta a nép kezét szintén a Jordánban és bevezette az ígéret földjére. Most Jézus jön, hogy megfogja a kezünket és az új ígéret földjére vezessen, az örök életre. Teszi ezt egészen a sebzettséget is vállalva. Jézus nincs messze, ő alá merül a te törékenységed mocskos vizébe!
Ez egy életprogram lehet, hogyan szolgálhatok, szerethetek másokat! Ne féljek bemocskolódni mások sebzettségének vizében!

2017. január 6., péntek

Megnyílni vagy bezárkozni



Vízkereszt 
Mt 20,1-12
A régiek számára egyetlen éjjeli tájékozódási eszközük a csillagok voltak,amelyeknek nem csak az éjszakában volt nagy szerepük, hanem a sivatagban vagy a tengereken is hasznát vették.
Az életben is valahogy így van: ha haladni akarsz, akkor szükséged van a csillagokra!
Egy régi hagyomány szerint Szent Lőrinc éjszakáján, ha figyeljük a csillaghullást és megfogalmazzuk szívünk vágyát, akkor megkapjuk.
Vágyakozni azt jelenti, hogy elragadtatni egy csillagtól: egy személytől, céltól, mély hiteles vágytól egy értelmes dologtól, amiért érdemes élni. Ha nincs értelme élni akkor az élet egy szerencsétlenség lesz.
Az életben nem hiányoznak a felhők, és össze lehet zavarodni, el lehet téveszteni az utat. Szent Ágoston is egyik könyvében, amikor a boldogságról beszélt, az embereket hajósokhoz hasonlítja, akik néha szem elől vesztik a csillagokat és hamis fények után eveznek, ő maga konkrétan megtapasztalta, mit jelent ez
(De vita beata).

Máté szövegében a mágusoknak, vagy bölcseknek,- akik amúgy nem voltak királyok, mint ahogy a népi hagyomány tartja -, egy csillag jelenik meg. Ez a csillag aztán egy meg nem fogalmazott kérdés formájában emészti és mozgatja őket: Hol van az a valaki, aki értelmet ad életemnek? Amikor megtalálják a csillagot  öröm lesz bennük, élőknek érzik magukat, valami olyat tapasztalnak szívükben, amitől úgy érzik érdemes élni.
Ez egy olyan öröm, ami nem olcsó, mert sokszor bátorság kell elindulni, el kell hagyni a biztonságnak a földjét. Olyan öröm, ami komoly munkát igényel. Utazni kell az éjszakában, amikor a dolgok nem világosak. Fel kell kutatni olyan földeket, amelyek nem a sajátjaid, amikhez semmi közöd, ahol nem érzed biztonságban magad. Szükség van a kérdezés alázatára, ami azzal a kockázattal jár, hogy talán nem megfelelő személyekhez fordulsz. Arra a bátorságra van szükség, amivel merem keresni Betlehemet, ahol úgy tűnik semmit sem lehet találni.
Az igazi bölcseknek megvan a bátorságuk, hogy ne térjenek vissza pont arra az útra, mernek új utakat keresni.
A napkeleti bölcsek szereplője Heródes is. Neki nincsenek vágyai, csak a félelem van. Helyben marad. Zárva marad a maga építette biztonságának várában. Mások révén jut csupán információhoz. Sohasem egyenesen találkozik a realitással. Nem vállalja a megismerés kockázatát. Ezért Heródes nem is tud soha boldog lenni. Kétségbeesésre van ítélve. Amikor pedig nem vagy boldog, akkor csak az erőszak az, ami érvényesül. A kétségbeesett ember erőszakossá válik, vagy önmagával szemben, ami depresszióban fejeződik ki, vagy másokkal szemben, főleg azokkal, akik boldogok. Ők lesznek legfőbb ellenségei.   
Vízkereszt ünnepe azt üzeni: ne félj, mindig van egy követni való csillag, és Krisztus csillaga mindig ragyogni fog Érted! Ismerd meg, mi léted csillaga, mi szükséges, hogy eljuss a lét-örömhöz és merj kockáztatni! Nem bezárkózni, hanem kinyílni és elindulni!
Még ha darabokba is törik életem hajója, eljuthatok a vágyott belső öröm és béke partjára. 

2017. január 1., vasárnap

 

 Szilveszteri hálaadás

https://www.gloria.tv/audio/iWW9N1TTe77V4tKg7arq4Yc63

 

Loyolai Szent Ignác felajánló imája

Fogadd el, Uram, teljes szabadságomat. Fogadd el emlékezőtehetségemet, gondolkodásomat és akaratomat mindenestül. Mindazt, ami vagyok és amim csak van, te adtad nekem: én pedig maradéktalanul visszaadom neked, és teljesen átengedem akaratodnak, hogy te irányítsd. Nekem csak azt add meg kegyelmeddel, hogy szeresselek, és elég gazdag leszek, és nem kívánok ezen felül mást.

 

 

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Vigadozzanak az egek, * örvendjen az egész világ! 11a. vers.
Előénekes: Énekeljetek az Úrnak új éneket, * minden föld az Úrnak énekeljen.
Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, * napról napra hirdessétek üdvösségét.
Hívek: Vigadozzanak az egek, * örvendjen az egész világ!
E: Örvendjen az ég, a föld rajongjon, * zúgjon a tenger és ami betölti.
Örvendjen a mező, * és minden, ami rajta van.
H: Vigadozzanak az egek, * örvendjen az egész világ!
E: Ujjongjon az erdő minden fája * az Úr színe előtt, mert eljön.
Jön, hogy ítélje a földet, † igazságosan ítéli meg a földkerekséget, * és a népeket hűsége szerint.
H: Vigadozzanak az egek, * örvendjen az egész világ!
Zsolt 95,1-2.11-12.13